Hársfaillatár -
selyemfényű libegés
Épülnek a természet
sejtjei,
pompás illatok a
levegőben
hársfaágon apró
virágok,
méhek, bogarak isszák
nedvüket,
erős hársfaillat leng
a kert felett
Keresem a szavakat.
Aranylik lelkemben az érzés. Fürdenek szívemben a pillanatok.
Esik! Hallgatom a
susogó esőcseppeket, melyek gyöngyszemekkel árasztják el a bokrokat,
a virágokat, a fák
lombjait. Csavarodó felhőpihék az égbolton.
Rigók, madarak
trilláznak. Bennünk, velünk szárnyalnak a dallamok.
Szomorúfűz ágak
sátorként borulnak a tó fölé. Mesevilág!
Hársfaillat lebeg.
Szédítő, finom lepkeszárnyú, könnyed illatár. Zsongó aroma az éterben, áttör
mindenen, a pórusainkon, az égbolton. Bűvös, éltető emlékek, melyek finoman átölelnek. Ringatózik, dajkál az est.
Szeretlek! Az életért, a reményért, mindenért! A
mindenségem dallama vagy.
Selyemfényű libegés,
gyöngyszikrák, a csillagom!
Csillagporos az éj,
lelkünk a végtelenbe összeér. A holdfény csillog a víztükörben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése