Mamácska vigyázza ...
Lement a Nap,
bealkonyult. Elpihen, csak csendben elámul az elmúlt napon. Gondolatok pici
szárnyakon lebbennek, lelkek szárnyalnak kedves melódiákban. A madarak is
elszenderülnek. Csönd borul a házakra.
Meghitt otthon – édes
esti illata száll. Mamácska tesz-vesz az estében.
Apró kis szemek –
mélyeket pislogva – indulnak álomországba.
Önfeledten, a
varázslatokban ölelkeznek az álmok is, csillogó kis szemekre álomport szórva.
Mamácska vigyázza
lélegzésüket is, újra ás újra betakargatva picinyeit, - ha lerúgják takaróikat
apró nyugtalan lábacskáikkal.
Anya tesz-vesz –
hallgatva és elsimítva az éjszaka sóhajait, picinyeit vigyázva.
Pőrére vetkőzik a
csend is. Az ablakokon túli világ köpenye kékből lilás, majd szürkés színre
vált. Halvány fények, kóbor árnyak kíséretében, halkan duruzsoló tompa zajok
szétboncolják a nappal eseményeit.
Szelíd álom-utak
nyílnak meg, fényes gyöngyszemek között. Selyemruhájában suhogó Hold kíván szép
álmokat bekacsingatva a függöny résein.
Ó, Uram!
Áldj meg minden apró
kis gyermeket és szerető, gondoskodó mamát, hogy életüket jólét, szépség és
szeretet kísérje.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése