Nem feladni

Nem feladni

Tudod arra gondoltam,
sokszor fájdalmas dolog
feszegetni a határokat,
pedig talán érdemes
a beteg kart mozgatni
túl a megszokott fájdalmon is,
odáig merészkedni,
amiről az ember azt gondolná,
hogy az már kibírhatatlan,
nem nagyon,
csak mindig egy keveset,
s akkor talán eljön a nap,
hogy kitolódik a határ,
messzebb kerül
küszöbe az elviselhetlennek,
s ha jobban mozog a kar,
az élet is szebbé válik...
persze a fokozatosságot be kell tartani,
mert különben többet árt a torna,
mint amennyire
hasznára van az embernek,
aki sokszor elzárkózik
a lélek fájdalmától is,
önmagát gyógyszerekkel kábítja,
pedig, ha mindig beengedne egy kicsit,
kijjebb tolódna
az elviselhetetlenség határa...
és talán így van a lehetetlennel,
az elérhetetlennel, a távolival:
a határok tágítgatásával,
kitartó munkával
egyszer talán azt is legyőzheti,
csak nem szabad idő előtt feladni.

2013. aug. 7.