Az élettől várni

Az élettől várni 

Tudod arra gondoltam,
hogy az élettől az ember vár sokat,
pedig hiába számít arra,
hogy bármit is ajándékba kapna,
a saját életét felépíteni
magának kell mindenkinek,
ami nem kis munka,
nagy kitartás
és szorgalom szükséges hozzá,
s ha az megvan,
a tehetségtelenebbje is tovább jut,
mint az, aki ügyességgel megáldva,
de akaraterő,
szorgalom nélkül tengeti az életet…
kell a kitartás, kell a szorgalom,
menni előre, keresztül a sokszor
kibírhatatlanul nehéz akadályokon,
időnként összetörve csúnyán,
szerezve nehezen gyógyuló sebeket,
de mindig újra felállva,
mert annak vége van,
aki a szakadékban marad
keresztül egy életen:
küzdve és kitartva,
mindig csak előre,
a földön araszolva…
de soha se felfelé,
ahhoz az akaraterő,
a szorgalom kevés,
csődöt mond a tehetség is,
mert szárnyak nélkül
az ember repülni képtelen,
szárnyak nélkül földhöz köti a sorsa…
de akinek szerencséje van,
azt kéretlenül is megemeli a szeretet,
a csodatévő, az isteni,
s onnan nézve
a világ sokkal szebb lehet,
és szerethetőbb, élhetőbb az élet.

2013. június 25.