Dér, zúzmara
Csipkebokor égő
bogyója
Vándormadarak
csemegéje
Az őszi, dérlepte
bozótosok
S az elmúlás csendes
pihenője
A Föld mélyén, a Föld
méhében
*
Azután egy hajnalon
megérkezik a dér, a fagy. Zúzmara borítja a fákat, a kopár ágak szépsége
kirajzolódik Megfigyelted már? – hogy milyen csodálatos csipkéket rajzol a
növényeken a dér, a zúzmara? Minden növényen más-és más alakzatot – attól
függően, milyen alakzatú maga a növény, az ág, az örökzöld. Álomszerűek a
minták, meseszerű érzésekkel.
Ha kinézek az
ablakon, látom a fehér takaróba bújt világot, - fantasztikusan szép. Ha ezt
erős fagy is kíséri, ezüstösen csillognak a zúzmara csipkék a fenyők, a tuják,
az örökzöld bokrok minden egyes ágán. Dérlepte csipkebokrok égő bogyói
lángolnak a fehérségből. Nagyon hideg, csípős, holdvilágos éjeken csipketerítők
tündökölnek, az avaron heverő száraz levelek ezüstösen ragyognak. A pókhálók
ezüstcsipkékké hálózzák be a fák közötti teret. Varázslatok, csodák – a tél
egyik szépsége. Védő páncélt ölt magára a természet.
*
Lúdbőrzik a víz
teteje,
deres hártya vonja be
ezüst zúzmara
reggelente,
a faágakat
becsipkézve
a Hold és a csillagok
is
cidrikéznek,
dideregnek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése