Az ember maga

Az ember maga

Tudod arra gondoltam,
hogy talán az ember maga az,
ami a saját gondolata,
és azokat kellene kifelé,
megalkuvás nélkül tükröznie,
hogy önmagához mindvégig
maradhasson hűen...
de, mint minden,
a gondolatok is változnak,
időnként irányt váltanak,
mégha különbség köztük
azután se nagyon van,
kár lenne a régihez ragaszkodni:
változik a gondolat,
velük változik az ember is,
nem nagyon,
mindig csak egy hajszálnyit,
amennyit megenged
az ész szűkös kerete...
és talán van úgy is,
hogy valaki
teljesen megváltozik,
mint, ki új lakásba költözik,
a régi hirtelen, lesz mind elavult, ósdi,
szépen lassan a szemétbe kerül,
róluk sorba kiderül,
az új világban használhatatlanok,
minek is ragaszkodni,
hűnek lenni kár lenne hozzájuk,
ha egyszer minden megváltozik,
a gondolat új helyre költözik,
ha már nem az ész a szülőanyja,
ha már az utat a lélek mutatja...
az ember talán a saját gondolata,
s ha kiteljesül benne a szeretet,
a gondolat költözik,
az megváltoztat mindent,
ha tovább a lélek irányítja...
mert az ember a saját gondolata,
s ha az változik, vele változik ő is,
a régi "én" hez hűen ragaszkodni
lenne felesleges,
ha egyszer az újjal boldogabb az ember.

2013. nov. 19.