Igazgyöngyök
A levelek, a virágok
csupa gyöngyként csillognak a zápor miatt. Sír az ablak, csorog a könnye.
Ráfújja a szél, - keresi az eső útját az üvegen. Lassan elcsöndesedik, elül a
szél, - eláll az eső. Kibújik a Nap a lágy sugárban, éled a világ. Nyújtózkodnak
a bokrok, a fák, viruló azúrkék az égbolt. Ölelkező ágak a fényben ragyogó
kertben. A pillangók szálldosnak virágról virágra.
A nyári holdsugár
szikrázó, izzó láng. A hajnali napsugár csupa fénynyaláb. A fák között
ragyognak a fények, a sötétlő égbolt csillagok ezreit szórja szerte széjjel,
mint az igazgyöngy szemeket. A csillagok gyönyörűen ragyogva világítanak a
szerelmesek andalgásain. Egymás karjaiban – szeretni. Tündöklő fények és a nap
vörös alkonya hozza el az égboltra szálló ezüst Hold tündöklését. Alszanak a
virágok és a fák. A csendes éjszakában szellemként jár a lenge szellő. A bezárt
liliomkehely illatárját mélyen magába öleli.
A mélységes gyönyört
és szerelmet szívünkbe lopja a júniusi mesés éjszaka.
Szívem lüktet, -
követi az emlékeket. Nélküled olyan üres minden. Mennék hozzád, - haza. Mindig
feléd visz az utam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése