Egy csipet emlékezet
Az élet az
érzelmekről szól. Szívünkben őrzünk minden egyes pillanatot. Majd kiszakadva
verdes a szívünk. Egy-egy történés örökre beleég emlékeinkbe. Az életünk
sokszor hirtelen vált irányt.
Lehunyt szemhéjunk
mögött emlékek, fülünkben dallamok, amik végigkísérik sorsunkat, életéveinket.
Szívünk csordultig tele sokszor. Tele fájdalommal, könnyekkel vagy könny nélkül
– mosollyal – éljük életünket. A könnyek gyógyíthatnak vagy kegyetlen
fájdalommal beteggé tesznek. A lelkünket betegíti meg. A szeretett lény
elvesztése kegyetlen, sajgó kín. A seb vékony hártyájú és bármikor szétnyílhat.
A valóság nem illan el, mint az álom.
Az életünk egy kert: tövises
virágok, színes, gyönyörű növények. Varázslatok, fájdalmak, örömök, szomorúság,
magányos napok, éjek. Selymes, bársonyos puhaság, vagy durvaság. Próbálunk
normális életet élni egy őrült világban. Úgy, amit a sors nekünk rendeltetett.
Olykor vágyunk a csendre, a nyugalomra, de van, amikor a köröttünk levő
pörgésre és a szeretetre. – mindig a jó dolgokra. De a könnyek befelé is
folynak, a könnytelen sírás teljesen felőrli az embert. A lelkek fájdalma –
nagyon mély. Vannak pillanatok, amelyek nagyon mélyen megmaradnak bennünk.
Megőrizzük a szép emlékeket. Utunk végén elköszönünk életünktől.
Lelkünkből mindig
marad egy csipet az emlékeinkkel.
Felidézünk hangokat,
illatokat. Átjárja szívünket az érzés és újra élünk minden elmúló
pillanatunkat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése