Odafigyelés ...

Odafigyelés ...

Tudod arra gondoltam,

hogy az embernek sok baja van,

sokhoz elég egy kis odafigyelés,

és odafigyeléssel orvosolható,

sokszor megállapítható ránézésre,

ha valaki nem eszik napok óta,

tudható, aki a földön fekszik,

annak arra van szüksége,

hogy felállni segítsenek neki,

és ha a szemmel látás nem elég,

még mindig ott van a röntgengép,

ami kivetíti a legbelső bajt is,

az elesettet a szamaritánus felemeli,

és az éhezőnek kenyeret ad,

aki tudja, mit jelent éhezni,

de van olyan kínja az embernek,

minek okát a tudomány nem ismeri,

amin a szamaritánus se tud segíteni,

aminek a kenyér sem a gyógyszere,

amit senki nem tud orvosolni,

belülről kellene oltani a tüzet,

mit kívülről látni még nem lehet,

de amitől, ha a tűz tovább terjed,

összeomlik az egész épület,

lehet, hogy segítene egyetlen szó,

egyetlen mozdulat, egyetlen mosoly,

amit nem lehet jó szándékkal adni,

nem lehet tudni, nem lehet akarni,

mert ahhoz kell az az egyetlen,

akinek csak egy szavától,

egy mozdulatától, egy mosolyától,

ragyogni kezd a napsugár,

a szél lecsendesedik,

a viharos tenger megszelídül,

olyan gyógyszer az,

amiből a világon csak egy van,

csak egy ember kell, olyan,

aki ismeri a varázsszót,

aki átérez,

aki magáénak érez,

akivel örömben és bánatban egy,

egyetlen mosoly, egyetlen szó,

egyetlen kézfogás,

egyetlen mozdulat attól az egytől,

akivel a szeretet köti össze,

megmentheti az embert

a lélek sötét poklától.

2009. június 14.