Magunkban a múlt ...
Tudod arra gondoltam,
hogy az ember
a jelenben is
magában,
a génjeiben hordja
a már megtörtént
múltat,
és a még csak
a képzeletében lévő
jövőt…
az egész csupán egy
mondat,
és fontos nagyon,
hogy ez a rövid
mondat
ne legyen hangsúlytalan,
és hogy a hangsúly
ne legyen rossz
helyen…
része az egésznek,
hogy én éltem,
hogy egyszer majd
meghalok,
de a lényeg,
ami a legfontosabb,
hogy a hangsúly,
mint a
levegővételnél,
a „moston”
legyen,
hogy most élek,
hogy most lélegzek,
ennél az élet számára
semmi sem lehet
fontosabb…
a hangsúly sokszor
nem kerül jó helyre,
ha nem jó
az ember ritmusérzéke
lemarad,
vagy előre szalad,
de a legjobb
karmester
a szeretet
a „mostban”,
segít megállni a
jelenben,
nem segít ebben a
szerettem,
és az se,
hogy egyszer majd
szeretni fogok,
kell, hogy a hangsúly
a szeretetben is
a jelenen legyen,
hogy az élet
ne legyen csak
egy hangsúlyos,
jól hangzó mondat,
de legyen értelme is.
2011. június 03.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése