Mosolyt csalogató május
Tudod arra gondoltam,
hogy az Úristen talán
túl nehézkesnek
találta
az általa teremtett
életet,
ezért az embert
megszánta,
s küldte el hozzá az
ünnepet,
mint legcsodálatosabb
szerenádot,
mint a legszebb
szerelmi költeményt,
a mosolyt csalogató
májust,
hogy valami legyen,
ami örömére van
szegénynek is,
gazdagnak is,
jónak is, rossznak
is…
de talán, mert az
ember leginkább
azt az értéket
becsüli, amiből kevés van,
sokszor költi ezt a
szépséges ajándékot
mihaszna dolgokra:
veszekedésre, haragra,
vagy épp rosszkedvre,
oktalanra…
pedig talán tévedés,
hogy belőle sok van,
mehet akár egy nap,
egy óra is a
pocsékba,
legfeljebb, (de az
már nagyon sok)
ha hét év az életből,
és ha annak egy
részét töltjük alvással,
mi marad belőle:
ritka kincs,
ami nagy szeretetet
érdemel:
ha már titkos
szerenád,
ha már szerelmes
költemény,
a fáradságos
mosolyfakasztást
(nincs könnyű dolga
annak,
aki az embert örömre
csalogatja)
köszönjük hát hálás
szívvel.
2013. május 1.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése