2013. szeptember 17., kedd

A szeretet sugara



A szeretet sugara

Tudod arra gondoltam,
ahogy naponta
elbúcsúzik a Nap,
de csak,
hogy egy új nap reggelén
ismét megjelenjen,
s ahogy az embernek nem elég,
hogy tudjon róla,
hogy ott van a helyén, tudja,
hogy a tegnap sugaraival
a földet beragyogta,
vágyik a napsütésre naponta:
és ahogy, ha ma jól is lakik,
holnapra kiürül a gyomra,
szüksége van utánpótlásra,
úgy a szeretetet sem elég tudni,
hogy ragyog valahol egészen biztosan,
hogy egyszer már melegített,
éltető melegét
nap, mint nap érezni kell,
beszívni a levegővel,
hogy akit szeretnek,
egy pillanatra se fagyoskodjon,
mert hiába a tudása,
ha nem melegít a sugara…
aki a simogatását megszokta,
érzékenyebb lesz a hidegre sokkal,
megfagy, ha a reggeli nap melegével
a szeretet boldogító sugara
nem érkezik meg,
ami talán nem késlekedik soha,
hiszen melegíteni, az az ő feladata,
árkon-bokron áthatol,
a legtalálékonyabb Ő a világon.

2013. április 3.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése