Szárnyal a szó...
Sajog a lelkem,
szívem erőtlen
Árnyképek sodródnak
előttem
Szárnyal a szó – mivé
válik?
Elfojtom fájó
bánatomat
Fátyolt borít rám az
emlék,
Pillangószárnyként
libben
Néma a hang, sóhajban
az idő
Csönd és csönd: a
lélek némasága
Vigasz, sóhaj száll a
szélben
Dallam, mely finoman
ölel
Az álom is mosolyog
velem
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése