Ember és víz ...

Ember és víz....

Tudod arra gondoltam,
mielőtt érkezik az ember a világra,
az úszás tudománya
gondot nem okoz,
de mert az idővel elfelejti,
ahhoz, hogy a nagy víz
ne ellenség,
hanem jó barát legyen,
meg kell tanulni úszni jól,
nem csak a maga módján,
akkor a mélyben vagy megfullad,
vagy marad csak mindig a szélén…
ijesztő tudatlanul,
a tudományt elsajátítva
azt veszi észre az úszó,
hogy a víz megtart,
a víz jó barát…
és így van az élettel is talán,
mint egy hatalmas víz, olyan,
először pancsol a kisgyerek
csak a szélen,
de minél nagyobb lesz,
vágyik beljebb annál jobban,
s ha nem ismeri a szabályokat,
ha csapkod össze vissza,
akkor fuldoklik, csak
kapkod a levegő után:
úgy az élet ijesztő,
mint úszástudás nélkül
a végtelen óceán…
de ha valaki megtanul
tempózni szabályosan,
(ellesni csak a mesterektől lehet,
könnyű annak, aki halnak született)
akkor az akadályokat is könnyen veszi,
lett hozzá elég ereje, s ha jól tempózik,
ha az összhang megszületik,
az élet barátjává válik…
megtartja, mint a víz,
s akkor a szeme előtt
nem a bizonytalan cél lebeg,
hanem élteti az úszás öröme…
persze baleset mindig történhet,
az örvény lehúzhatja a legjobbat is,
de nem mindegy, hogy addig
milyen a kapcsolat,
ember és a víz,
ember és az élet között.

2013. március 21.