2013. szeptember 24., kedd

Hamar elmúlik ...

Hamar elmúlik ...


Tudod arra gondoltam,
hogy az élet, mint a tavasz,
elmúlik hamar:
mindkettő tele van lehetőséggel,
amit érdemes kihasználni jól,
s ha valaki nem megy a szabadba,
kevesebb lesz sok csodával …
az ember tele van tervvel, vággyal,
mindennél jobban óhajtja az elismerést,
a sikert, a szeretetet: programját
ezeket szem előtt tartva készíti,
mert siet, mert céltudatos,
az egyenest odavezető vonatra száll,
pedig lehet szép az út is,
jó program megélni a tavaszt magát …
aki a vágyai után lohol,
az észre sem veszi,
könnyen elmegy a tavasz mellett,
nem látja a rügyfakadást,
a virágba borulást,
ezen csodák híján
szerelemmel sem töltődik fel,
mindent megtervezve,
a véletlent messzire kerülve
kihagyja a való életet is talán…
és talán olyan is van,
aki a sikerre nem vágyik,
programot se dolgoz ki magának,
megy a cél felé ő is,
de talán kevésbé tudatosan,
nem vonaton, gyalog, nem siet,
sétál, van ideje
egy-egy bokornál megállni,
a megismert világot befogadni,
lépésről lépésre
megszeretni önmagáért,
ami nem férhet bele a zsúfolt,
a sürgető vággyal teli programba.




2013. április 27.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése