Belső boldogság
Tudod arra gondoltam,
lehet szeretni a
sportot általában,
kívülállóként, a
látványért,
az izgalomért
nézőként
figyelni a partról,
esetleg időnként
kipróbálni közülük
egyet-egyet,
de az megközelítőleg
se olyan,
mint megszeretni a
sok közül
egyet, a fájdalmával,
az örömével együtt,
beleadva erőt,
energiát …
ha az megtörténik,
akkor már nem
általában,
nem kívülállóként,
hanem,
mint résztvevő,
a sok közül a
sajátját
szereti egészen
másképpen…
és ideális esetben
a férfi a nőt
szereti,
a nő pedig szereti a
férfit,
úgy általában,
de míg csak
általában,
amíg a lélek nem
jelez,
és a sok közül
nem szeret másképp
valakit,
csak külső szemlélő
marad addig,
kóstolgató időnként,
a lényeget nem
ismerő,
míg nem adja egybe
minden szeretetét
bele,
ha a szeretet nem
összpontosul,
súlytalan, a
levegőben elszáll…
az észlelhető
különbség talán:
mint mosolyogni
szokásból,
vagy belső
boldogságból.
2013. április 12.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése