2013. szeptember 20., péntek

A szerelem olyan ...




A szerelem olyan ...

Tudod arra gondoltam,
ha valaki az Esthajnalcsillagot
ismeri csak hallomásból,
s feltekintve az égre,
egy másikkal téveszti össze,
azt gondolhatja, nem is olyan ragyogó,
nem is különös, olyan, mint a többi…
és az Istent nem ismerve,
mással összetévesztve
a csodatévő erejében
könnyen lehet csalódni,
a valódit is megtagadni…
aki nem találkozott az isteni,
a gyermekéért zokogó,
érte mindent megtevő anyával,
annak nem jelent különöset a szó:
hogy anya,
az is csak olyan ember,
mint a többi, gondolhatja…
és akit az igaz szerelem
még nem ért utol,
aki keveri a pőre vággyal,
az könnyen azt gondolja,
hogy a szerelem olyan,
mint az éhség: jól lakunk,
azután megéhezünk,
hogy megint együnk,
a cél egyedül a fontos,
hogy az éhség elmúljon…
az isteni dolgok
nagyon is földi másai
csak a nevükben hasonlók,
hogy meglehessen őket különböztetni,
az igazit mindig
csupa nagybetűvel kellene kimondani.

2013. április 21.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése