Csitáry – Hock Tamás
Van a tavasz...
A várva várt. A tavasz, a gyönyörű, az illatos, az élettel teli. Az új élettel
teli. Szép, szívmelengető, csodákat adó. Virágzó magnóliával, válladra telepedő
katicabogárral. Szereted. De a tavasz nem csak önmagában szép, nem csak
önmagáért szereted. Nem csak azért, mert a tavasz gyönyörű, hogy élvezed, amint
a természet ébredezik, újra élni kezd, amint naponta újabb csodákat ad. Hanem
az ígéret miatt. Igen. Az ígéret miatt. A tavaszban ugyanis már ott van a nyár
ígérete. A ragyogó napsütésé, a melegé, az életé. Még nincs nyár, de már tudod,
hogy jön, hogy az következik. Így a boldog várakozás ideje is a tavasz. És így
kétszeresen szép. De van egy még szebb tavasz. Ami a szívedben, a lelkedben
ébred. És ez a tavasz a legszebb, a legfontosabb. Mert ha a szívedben, a
lelkedben tavasz él, akkor az ablakon túl lehet tél, lehet vihar, lehet
bármi... ha kinézel, te csak virágzó magnóliát, nyíló virágokat, repdeső
katicákat, csörgedező patakot látsz. Mert a lelkedből látod. A tavaszt. Szíved
tavaszát.
Van ilyen tavasz.
Van ilyen tavasz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése