Önzetlen szeretet
Tudod arra gondoltam,
álom már csak a csodás,
a kristálytiszta vizű folyó,
amelyik adta magát önzetlen,
de az ember már csak olyan,
hogy a jót nem csak használja,
nem csak merítkezik benne,
nem örömmel elfogadja,
amit önmagától képes adni,
de kihasználja, azzal nem törődve,
hogy közben megöli
a benne levő szépet, a jót,
s mindezt azért teszi,
mert jól akar járni nagyon,
minél nagyobb legyen a haszon:
nem képes megtartani,
ha belőle a szeretet hiányzik …
s így van az ember magával
a hőn óhajtott,
mindennél jobban vágyott szeretettel,
vágyik rá, hogy kapja,
de ha egyszer akkora szerencse éri,
hogy érdemtelenül megszerzi,
(érdemtelen, míg benne
viszont szeretet nincsen)
akkor elkezdi használni, kihasználni,
a lényegétől megfosztani…
mert míg az emberben
szeretet nincsen,
addig mindent elront azzal,
hogy kizsákmányol,
a maga számára
kiszedni belőle minél többet akar,
mibe sokszor hal bele a tiszta vizű folyó,
lesz áldozata
a tiszta folyású önzetlen szeretet.
2013. április 23.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése