Feltámadó szeretet

Feltámadó szeretet    

http://youtu.be/djwGjOXbAZs

Tudod arra gondoltam,
úgy érkezik erre a világra az ember,
mint amikor egy kis ér
a földből előbukkan,
aminek esélye van arra,
hogy legyen csörgedező kis patak,
s abból egyre növekvő folyó,
ami legvégül visszatér az óceánba…
de a világ, a környezet másképp gondolja,
az akarat „diadala”,
hogy elkezdenek az embernek medret ásni,
kinek nagyobb, kinek kisebb lesz
az a mesterségesen előállított hely,
amibe vizet töltenek,
mit kívülről pótolni kell mindig,
s azt mondják rá, ez vagy te,
amit mi csináltunk a te örömödre,
a legutolsó divat mintájára:
és az ember elhiszi,
a medret alakítani szorgosan segíti…
s miközben a mesterséges tavat ássák,
a belőle kikerült föld eltömíti
azt a kis alig patakocskát,
ami az embernek az önmaga,
ami talán csak akkor kap erőre újra,
amikor feltámad a benne lévő
(nem a csinált tóban lévő) szeretet,
először elkezd bugyborékolni,
azután folyóvá válni, ami a természetes,
de ami igen csak különleges
a mesterséges tavak szemszögéből,
a legkülönlegesebb ámulatot keltő az,
mi valójában a legtermészetesebb,
amikor két ilyen, ki tudja
honnan feltörő folyó
egymás felé kezd tartani.

2013. április 10.