2013. szeptember 16., hétfő

Tavaszi szellővel ...



Tavaszi szellővel ...

Szellő csiklandozza bőrünket, orrunkba hozza a friss illatokat. Zöld lélekcseppek minden egyes ágon, rügyek végein, minden fűszálon gyöngyszemeket gurítva. Kacagva simogat, susog a bokrok között, boldogságot hoz a mezőkre, rétekre, lágy érintéssel simogatja az erdőket. Játszik kergetőzve a vizeken, hullámokat rajzolva. Madarak és felhők szárnyaiba kapaszkodva, azúrkékre festve a horizontot, dús illatot ontva a földre. A napsugarakkal incselkedve futkározik, besurranva minden zegzugba. Felénk nevetve, - megérkezik a tavaszi szellő, - vele ébred a Kikelet. Dúdolva simogatja az égi kék óceánt, zöld díszű természet fölött, bearanyozva életünket a tavaszi napsugár.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése