Valódi otthon

Valódi otthon

Tudod arra gondoltam,
amikor az ember
hazamegy valóban,
nem csak
a mindent takaró négy fal közé,
akkor nem egy olyan helyre érkezik,
ahol magáról minden szépet ledobálhat,
legfeljebb csak a feleslegeset,
amit a kinti világban elvárnak,
amitől az élet kényelmetlenebb…
ha valaki szerencsés annyira,
hogy valóban hazaérkezik,
az bátran lehet kizárólag önmaga,
mert nem a rajta lévő csipkét,
külső díszeket csodálják,
minden cicománál
látja szebbnek
az, aki őt szereti,
nincsen szüksége maszkra…
a hazaérkezés igazi,
ha az otthon valódi,
ahol az ember lehet anélkül önmaga,
hogy értetlenül nézne rá a külvilág:
s ha valaki otthon van,
még azt a szemérmetlenséget is
elkövetheti bátran,
hogy leplezetlenül hagyja a lelkét,
mert aki szereti,
azt annál nagyobb öröm
nem érhet,
mint amilyet adhat
a látványa a szeretett,
a mezítelen,
a takaró nélküli léleknek…
az otthonnak, a valódinak
méltósága van,
ott az ember nem járhat rongyokban,
de ahol nincsen szükség a színházra,
mert nincsen közönség, de vannak
egymást önmagukért szerető,
egymásra szeretettel figyelő emberek.

2013. április 8.