Május varázslata – új
fények
A felhők robognak az
égi utakon. A földből könnyű dallamokként szállnak az illatok. Esik az eső és
süt a Nap. Érdekes kapcsolat. Az ég fél szeme sír, a másik ragyogóan fénylő.
Mélyen beszívom az eső és a Föld illatát. A friss fű zöld selyemsálként teríti
be a határt. Csillogó gyöngyökként játszik a napfény az esőcseppekkel. Teljes
virágpompában díszlik a kert, a lombok susognak a szélben. A már elvirágzó
fákról sziromzápor hull a fűre. Békák csobbannak a tóban, a nádasban madarak
trilláznak. Különleges varázslatok, különleges hangok. Színes a rét, virágok
tarka kavalkádján igazgyöngyökként csillognak az esőcseppek. A pitypang arany
virágai, mint fénylő, sugárzó napocskák. Gerlepárok évődnek, turbékolnak a
lombok között, - a tető felett. Keltetnek a madarak. Vándorútjukat járják a
fellegek, közöttük azúrkék az égi tenger. A nappalok tiszták, mint a kristály.
A mennybolt ragyog az aranyló fényben, a napsütésben. A fák lombjai között a
Nap szerteszét fröcsköli sugarát, majd az alkonyat vörösre festi a horizontot.
Felhők felett szeretettel szárnyalok Feléd, az est sejtelmes fényeiben. Az
ezüst holdsarló a tágas égbolton járja égi útját az éjszakában. Új fények
ragyogják be a gyönyörű májust.
¤
Lement a Nap – bíbor
fényével,
illatoznak a fák, a
bokrok,
ontják illatukat a
virágok
susognak a lombok a
friss szélben
Mint égő lámpás jelenik
meg a Hold
kék-ezüst fényében
reszketve,
sápadtan terül
felettünk a kertre
fülembe zeng a rigók
éneke
csendes suttogással
kúszik a szememre
az álom édes szárnya,
beleolvadva az
éjszakába
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése