Megunhatatlan lélek

Megunhatatlan lélek

Tudod arra gondoltam,
ha a csodálatos festmény
kikerül a szoba falára,
akkor az,
az évek hosszú során
láthatatlanná válik
azoknak a számára,
akik mellette elmennek
többször is naponta:
s így járnak talán mind,
kiket szeretnek csupán a külsőért…
és ha ketten megszeretik egymást,
megszeretik a másikat a földi,
a halandó valójában,
a külsejét, a gondolkodását,
a cselekedeteit,
akkor az nem olyan már,
mint a festmény a falon,
hanem hasonlítható egy jó,
egy változatos filmhez,
amit az ember
örömmel kísér figyelemmel,

ami az idő folyamán ismétlődik,
amit akár

többször is végignéz szívesen,
de egyszer egyhangú lesz az is,
ha nincs továbblépés,
maradnak a kiragadott a képek,
a halott emlékek…
talán így lehet ez mindig,
ha egymásnak meg nem nyílik
a két végtelen,
magát soha nem ismétlő,
a megunhatatlan lélek.

2013. április 7.