Az élet maga a munka

Az élet maga a munka 

(„Munka: szláv eredetű szó,
eredeti jelentése: kín,
gyötrelem, szenvedés,
erőfeszítés, vesződség”)

Tudod arra gondoltam,
hogy az élet maga a munka,
fenntartani megállás nélkül,
sok-sok
elvégzendő feladattal kell,
egy pillanatra se lehet lazítani...
munka, amit lehet végezni
többféleképpen is,
emberfüggő, hogy valakit
csak a muszáj kényszerít,
irányít a szolgalelkűség,
a magát mutatni vágyás,
az örökös verseny,
a folytonos kihívás:
valójában egy idő után
mindtől fárasztóvá,
egyhangúvá válik a lét,
s ha nem félne az űrtől,
a kimerült dolgozó
szívesen vonulna
az életből a nyugdíjba,
és úgy igaz,
az erőltetett munka után
ráfér egy kis pihenés,
mégis,
húzni kell az igát
az utolsó percig…
de szerencsés,
ha valaki a dolgait végzi
Isteni kísérettel,
a benne élő alázatos szeretettel:
úgy talán örömteli
a legnehezebb munka,
megvan általa
a nehéz életnek is
a maga különös szépsége,
élvezhető hosszan is,
magasan tartani
sem kell nagy erőfeszítés,
az ember helyett
emeli a szeretet.

2013. május 7.