2013. szeptember 24., kedd

Az idő múlása



Az idő múlása

Tudod arra gondoltam,
hogy az idő múlik szemmel láthatóan,
máris sötétedik, alighogy reggel van,
hogy sietve érkezzen az éjszaka…
de ha egyszer a Föld megállna,
s nem forogna a Nap se,
az idő is megállna,
nem lenne reggel és nem lenne este,
a nyarat nem követné az ősz,
az őszt a tél, s tavasszal
nem borulna virágba a természet…
az embernek külön, saját órája is van,
sebességét a változás, a mozgás befolyásolja,
lassan jár az idő, ha kevés dolog történik,
ha meg az élet zajlik, rohan az is,
végképp megáll annak, aki meghal,
ő már megérkezett,
vele már itt semmi sem történhet…
az idő múlása mérhető a változással,
mutatják azt a ráncok,
de ha egyszer
az egész világ dermedten állna,
akkor az idő is megállna:
a változás maga az idő,
az egy helyből való elmozdulás,
változik még a szobor is,
amikor megkopik…
egyedül talán a lélek,
s benne a szeretet nem változik,
nem növekszik, nem is múlik,
kora azért, az idővel nem mérhető,
ő csak van, miközben az ember
hol távolodik, hol közeledik hozzá,
s ha a szeretetet végre eléri,
hazaérkezett, azt jelenti,
az idő múlása többé nem számít.

2013. április 24.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése