A szeretet mindig
jelen van
Feléje kalandoznak a
gondolatai – hazafelé vagy otthon – egy ital felett. Odakint esett az eső,
végigfolyva az ablakon. Langyos eső. Párás, nehéz a levegő. Sétálni az esőben.
Gyerekkora óta ez az álma. Egy séta az esőben. A pezsgőt aranylón átvilágította
a gyertyafény. Csodálattal nézte. Kár, hogy az emberek nem veszik észre az
ilyen apró szépségeket. Felejthetetlen az este, a vacsora. Érzéki öröm benne.
Csukott szemmel ízlelgette a pezsgőt, bele-belekortyolva. Buborékok szálltak a poharakban és fűszeres illatok a levegőben.
Szemében ragyogtak a fények, érzéki feszültség villámlott belőle.
Csillagok, Hold az
égbolton. Nevetése szárnyalt az éjben, a félhomályos csendben. Szíve egyre
hevesebben vert. Felfelé szárnyalt, úgy érezte eléri a sápadt holdat, a
csillagokat. Elfordult az ablaktól.
A szeretet mindig
jelen van az ember életében és ez természetes dolog.
A lámpafény keskeny
csíkot rajzolt a szőnyegre. Homályba veszett a szoba többi része,
titokzatossággal telve. Zene szólt halkan. Lágyan dúdolta a dallamot, mint az
esti szellő. Átadta magát az est hangulatának. Odafönt már láthatóak voltak a
csillagok és a telihold.. Lelke szabadon szárnyalt az álmok vonatán.
Mikor felriadt, - a
horizont bíborszínben ragyogott, az ébredő Nap fényében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése