A vihar
Tudod arra gondoltam,
hogy az életben
a legtöbb pofont épp talán
a szeretet kapja, az ártatlan:
ki tudja, miért van ez,
de az biztos,
hogy ő vissza nem adja,
tűri derekasan,
sokszor fogcsikorgatva,
mint a gyökerével kapaszkodó fa,
amelyiket sok gonosz vihar
ide-oda csavar,
mintha ellenség volna…
s ha a szél nem erősebb nála,
ha legyőzni nem képes
a sokkal gyengébbet,
ha ellenáll minden nehézségnek,
ha marad talpon,
akkor uralkodóvá válik,
hatalmas koronájúvá:
talán pont az a cél,
talán a sors rendeli így,
csak eszköz a vihar is,
a pofonokat is azért kapja,
hogy megerősödjék,
minden kósza szélnek
érdemtelen pofonnak
váljon ellenállóvá,
s legyen örömére annak,
aki a lombjai alatt
őt megtalálva megpihen.
hogy az életben
a legtöbb pofont épp talán
a szeretet kapja, az ártatlan:
ki tudja, miért van ez,
de az biztos,
hogy ő vissza nem adja,
tűri derekasan,
sokszor fogcsikorgatva,
mint a gyökerével kapaszkodó fa,
amelyiket sok gonosz vihar
ide-oda csavar,
mintha ellenség volna…
s ha a szél nem erősebb nála,
ha legyőzni nem képes
a sokkal gyengébbet,
ha ellenáll minden nehézségnek,
ha marad talpon,
akkor uralkodóvá válik,
hatalmas koronájúvá:
talán pont az a cél,
talán a sors rendeli így,
csak eszköz a vihar is,
a pofonokat is azért kapja,
hogy megerősödjék,
minden kósza szélnek
érdemtelen pofonnak
váljon ellenállóvá,
s legyen örömére annak,
aki a lombjai alatt
őt megtalálva megpihen.
2013. március 12.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése