2013. szeptember 18., szerda

Szeretet csokor



Szeretet csokor 

Tudod arra gondoltam,
a mag és a jó talaj
mit sem ér önmagában,
ahhoz, hogy ragyogjon
teljes pompájában a virág,
hogy gyümölcs érlelődjön,
a kívülről érkező segítség
kell hozzá feltétlen …
a Nap, az eső: a teremtésben társ,
az összefogás
gyümölcse az eredmény,
az érdem egyformán mindegyiké …
és talán ilyen a gondolat is,
amelyik a jó talajban megszületik,
s hogy látható legyen, kell hozzá
a hangos gondolkodás,
és a figyelmes társ,
kiben a gondolat gondolatot ébreszt,
akinek az a megszületett,
apró kis csecsemő fontos,
szereti, mintha a sajátját,
nyúl érte,
magához veszi,
a magáét hozzáteszi,
visszaadja,
aztán megint megkapja…
nélküle biztosan meghalna,
de vele kialakulhat
a közös munka eredményeként
egy szép,
vagy akár hasznos gondolatcsokor…
és kell társ a szeretethez is:
a jó talajban
megterem könnyen,
de szükséges valaki,
(aki miatt született)
ki teljesen magáénak érzi,
aki gondozza, ápolja,
kiben a szeretet
szeretetet ébreszt…
a kettő eredményeként
lehet belőle
egy gyönyörűségesen szép,
és hasznos szeretetcsokor,
amiről végül nem tudni azt se,
kinek a jóvoltából született,
de hát nem is az a fontos,
lényeg, hogy a világra érkezett
egy nagyon szép tavaszi napon.


2013. április 5.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése