Szelek szárnyán a gondolat
Lennék szelíd, ha
tudnék,
lennék lágyan
ringató,
éretten ölelő e
szerelemben
Beszélgetnék a
csillagokkal
Lennék szelíd, ha
ismerném
a szelídség
selyem-törvényeit
Szelíden szárnyalnék
feléd,
mint szelíd galamb a
levegőben.
Fájóan szeretlek –
egész valóm fájó
Fájóan szeretlek,
mert így tudok.
Ma még szárnyalok
feléd, mert
még fogadod
szárnyalásomat,
De holnap lehet,
zuhanni engedsz.
Körbeölel kettőnket a
végtelen,
aranyló szemed még
rám ragyog
Szelek szárnyán repül
a gondolat,
de hangom a
végtelenben elakad.
Riadtan, remegve
fájsz nekem
és én őrizlek örökké
a szívemben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése