Az élet igazságtalan
Tudod, arra gondoltam,
hogy az élet igazságtalan,
egyiknek mindenből sok jut,
másiknak az üres kenyérből se,
de valahol mégiscsak van igazság,
mert az irigylésre méltó gazdagság
olyan,
mint a sivatagban szomjazónak az iható víz,
a gazdagság is, a mérhetetlen sok víz is
messziről tűnik csak boldogságnak,
csak míg nincs,
csak míg az ember szomjazik,
az egészség is
a betegség felől jelent boldogságot,
akinek még van, az nem érzi kincsének,
mert természetes, ami természetes
legyen bármekkora is az értéke,
nem teszi boldoggá az embert,
még a lét legszebb ajándéka,
az élet se okoz különösebb örömet,
mint amekkora bánatot az elvesztése,
ami megvan,
vagy amit meg lehet szerezni,
az egy se forrása a boldogságnak,
talán mégis csak van igazság,
senkinek nincs nagyobb esélye rá,
de van valami, amiért nem kell,
nem is lehet megdolgozni,
amihez nem kell bölcsnek lenni,
bután is, szegényen is lehet szeretni,
a szeretet mindenki lelkében
megteremhet,
bármikor, bárhol, legyen szegény,
vagy gazdag,
koldus, vagy éppen király,
öreg, vagy fiatal,
beteg, vagy egészséges,
az a pillanat mindenkinek eljöhet,
a csoda mindenkivel megtörténhet,
hogy egyszerre dobban a szíve
egy másik szívvel,
hogy találkozik az igaz,
tiszta szerelemmel,
talán ez az egyetlen valódi boldogság,
és megtörténhet ez a csoda
ugyanúgy a nincstelen koldussal,
a világot uraló királlyal,
ettől a lehetőségtől,
a boldogságra való egyenlő esélytől,
nem is olyan igazságtalan a világ.
2009. 01. 31.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése