Az élet egy nagy óceán
Tudod arra gondoltam,
hogy az élet egy nagy
óceán,
ha az ember megáll a
partján,
messzire tekintve
nehezen érti meg,
mit jelent az, hogy
végtelen,
ha pedig a vízre
tekint rá,
sok mindent lát,
szennyeződéseket,
olajfoltokat,
kisebb nagyobb
hullámokat,
hogy a víz
visszatükrözi a napsugarat,
vagy éppen a sötét
fellegeket,
de az óceán a maga
valójában
teljesen mozdulatlan,
hatás nélkül holtnak
látszana,
ha alatta a föld nem
mozdulna,
ha viharral nem
találkozna,
mint akinek a szíve
nem dobog,
mint aki meghalt,
olyan lenne,
pedig csak,
ami lehetetlen a
világban,
független lenne
mindentől,
a valóság a szemnek
láthatatlan,
láthatóvá csak akkor
válna,
az igazi, a
gyönyörűséges,
a tiszta,
a szeplőtelen
valóság,
ha körülötte egy
pillanatra
minden mozdulatlanná
válna,
az egész,
a hullámokkal, a
szennyeződésekkel,
a láthatatlan
mélységgel együtt az élet,
a hullámok, az
olajfoltok,
a visszatükröződés
nélkül pedig
maga a valóság,
a szennyeződésekről,
a viharokról mit sem
tudó valóság,
pedig az óceánnak az
igazi énje.
2010. febr. 04.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése