2018. április 2., hétfő

A szeretet ...


A szeretet …

Tudod arra gondoltam,
a kezdeteknél, még az út elején
gondolhat valaki arra,
hogy majd azt a másikat
saját kedvére formálja,
és ha valaki szeret, jól szeret,
akkor még ezt meg is teheti,
de ha valaki nem egy huszonéves
nyikhajt szeret, hanem egy olyat,
akinek már elég meszesek a csontjai,
az már ne próbáljon változtatni,
ne azt szeresse, ami lehetne, hanem aki,
már csak az idő rövidsége miatt is,
de ha jól szeret valaki,
akkor a meszes csontok is
rugalmasabbak lesznek,
és az ember megpróbálkozik,
a benne lapuló összes szépséget
felmutatni, csak hogy lássa
a másiknak az orcáján visszaragyogni.
Nem az ember változik
hanem az kerül az előtérbe,
ami addig a sufniba volt elrejtve.
Ha figyeltél, észrevehetted,
hogy az én szeretetem független,
független a szavaktól, és az eseményektől,
tehát az is független a szeretetemtől,
akit szeretek.
Ha kell, ha úgy látja jónak,
akár még háttérbe is tud vonulni.
2009. január 23.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése