Mikor messze tűnik a Nap
A Nap holtan zuhan
alá a horizonton.
A vöröslő gömb
eltűnik a messze távolban.
Andalító dallam rezeg
bennem,
bársonyosan dédelgeti
érzéseimet.
Láthatatlan tündérek
ritmusra lebbennek,
mennyei zeneként
suhogó érzéssel szívemben.
Jó érzés szemeidet
néznem, mikor nagyon fáj a hiányod,
mikor lágy selymes
hangod simogat, ölel át finoman.
Odaadnám Neked
mindenem, tanulnék Tőled örömet.
Mutasd meg nekem,
hogyan kell reményben,
boldogan élni az
életet.
Zaklatottan rebben a
szívem, elsimulsz mélyen a lelkemben.
Ha szomorúságodat
érzem, szememből könnyek peregnek.
Csendesen suhan fölém
az este, szerető érzéssel Téged ölelve.
Sokszor szállok a
hold sugarán, a csillagokkal,
lélekszárnyakon
táncolva a tündérekkel, az álmokkal.
¤
Mikor este messze
tűnik a nap,
Szívemet borítják bús
árnyak,
Mert sajgóan érzem
hiányodat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése