Az örök otthon
Tudod arra gondoltam,
hogy az ember, mert a
földön él,
úgy érzi, hogy ez a
picinyke bolygó
maga a nagyvilág,
hogy a törvényei a
világ törvényei,
pedig talán a
végtelen otthonban
csak egy picinyke
szoba,
egy kikötő az élet
óceánján,
de mert láthatatlan
falak korlátozzák,
azt gondolja, ha a
föld véges,
véges a világ is,
pedig talán az
otthona a végtelen,
az örök otthona ott
van,
csak nem tud róla,
talán, mert nagyon
elföldiesedett,
a föld lett az
egyedüli oktatója,
és tőle azt tanulja,
hogy a világon minden
mulandó,
mint amilyen az ő
léte,
földhöz kötötten,
a múlandóság
logikájával gondolja,
hogy az élet az
csupán robotmunka,
amit verejtékezve
kell végigcsinálni
születéstől a sírig,
pedig talán lehetne
hivatás,
ha nem csinálná,
ha vele az ember
eggyé válna,
többé nem lenne a
munkája,
ha nem muszájból,
hanem végtelen
szeretettel a szívében végezné,
a végeset a végtelen
világ nem ismeri,
érteni se értené,
hogy olyan is van,
hogy a szeretet
váratlanul elhalálozik,
ez valami földből
származó helyi specialitás,
ahogy a végső
elmúlás,
ami talán
csak a múlandó
földnek
a múlandó törvénye.
2010. febr. 28.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése