Érthetetlen gyűlölet ...
Tudod, arra
gondoltam,
hogy néha
teljesen érthetetlen
gyűlölettel
találja magát szembe
az ember,
s mert nagyon kicsiny
a sziget,
amin össze van zárva
a felé áradó ádáz
gyűlölettel,
elkerülni se mindig
tudja,
sokszor úgy
védekezik,
hogy elkezd
visszagyűlölni,
de ezt csak az tudja
megtenni,
akiben a szeretet nem
bontakozott ki,
nem virágzik teljes
pompájában,
mert ez a csodás
lélekfa akkora,
ami mellett semmi más
nem fér el,
a mindent behálózó
gyűlölet magja sem,
mint ahogy nem lehet
egyazon pillanatban
elindulni két
irányba,
úgy kell egész ember
a gyűlölethez,
és egész a
szeretethez is,
mindkettő nagyon
időigényes,
ilyenkor tehetetlen
az ember,
különösen, mikor
érzi,
még a szeretet sem
segíthet,
hiszen pont ő a
gyűlölet okozója,
mert akit a szeretet
nem melegít,
az irtózik tőle,
mint ördög irtózik a
kereszttől,
látszólag semerre
nincs kiút,
a gyűlöletet
szeretetre váltani
szinte lehetetlen,
de talán valami
segíthet,
keresztül a sok
megbántáson,
a könnyekkel
átitatott párnákon,
eljut az ember odáig,
hogy ráeszmél,
a gyűlölet
a szeretet
legsúlyosabb betegsége,
olyan súlyos,
hogy már a
felismerhetetlenségig torzult,
és akkor nem tehet
mást,
mint nagyon
megsajnálja azt,
akit megtámadott
a lélek legsúlyosabb
nyavalyája,
attól kezdve minden
genny,
ami a gyűlöletből
fakad,
sajnálatra méltó,
megbocsátható lesz,
mint ahogy őrá se
lehet haragudni,
őrá, aki nem
beszámítható,
mert az agya
betegedett meg.
2008. febr. 19.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése