2018. április 10., kedd

Hatnak ránk a csillagok


Hatnak ránk a csillagok 

Tudod, arra gondoltam,
hatnak ránk a csillagok,
és még mennyi mindentől függ,
milyen emberré válunk,
hogy kik,
merre csalogatják az embert,
vagy hátulról merre taszigálják,
de ezek mind csak addig számítanak,
addig befolyásolnak,
addig korlátoznak,
míg nincs egy erő,
egy mindegyiknél erősebb,
melyik mellett eltörpülnek a csillagok,
a Hold, és az emberek alakító hatásai,
ha egyszer találkozik valaki
a sok hétköznapi csoda mellett,
az egyetlen különlegessel,
a felszabadító,
mindent megváltoztató szeretettel,
akkor a kicsinyesből nagystílű lesz,
a sértődősből könnyen megbocsátó,
mert olyan a szeretettel találkozni,
mintha az ember egész életében
kemény aszfalton küszködne,
és egyszer csak egy pompás,
virágzó mezőre tévedne,
ahol csodálatos minden,
ahol az ég mindig kék,
és ha a csipkefa tüskéje
néha meg is szúrja a kezét,
nem akarja felszúrni magát rá,
nem csinál a bolhából elefántot,
fáj, persze, hogy fáj a karcolás,
olyankor felszisszen az ember,
de a következő pillanatban
már azt se tudja,
honnan is a karcolás,
szalad tovább, új csodák felé,
a szeretet titokzatos élményeinek az útján
nem marad idő,
az apró karcolásokkal foglalkozni.

2009.febr.25.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése