2018. április 23., hétfő

A várakozás ...


A várakozás …

…A várakozásra gondoltam … Az örökös várakozásra… Amikor kitölti gondolataimat a vágy, - hogy mennyire szeretnélek látni, hogy mennyire szeretnélek érinteni … Ez már „csak” ünnep … Azt hiszem, ilyennek kellene lenni minden ünnepnek, hogy folytonosan ünnep kövessen ünnepet, csak azért, hogy Veled lehetnék … hogy vágyódhassak az ünnep után, hogy velem lehess, hogy elfeledkezhessek mindenről … Én KÍVÜLED ÉLEK, és ez nagyon fáj … Tudom, ennek így kell lennie, de akkor miért nem tudjuk egymást elengedni? … Tudod, milyen az, ha valaki igazán szeret? … Ha fáj, hogy este elengedi két kezed, ha csak a csillagok őrzik éjjel álmát … ha reggelente elsőként nem Téged lát? … Tudod, milyen az, ha valaki tiszta szívből szeret? Csak Érted dobban a szíve, Hozzád húz a lelke… Csak forró csókjaidra gondol? … Csak tested után vágyakozik, - az öleléseidre? … Én már tudom … de gyűlölöm a Nélküled töltött perceket … Gyűlölöm, hogy reggelente nem karjaidban ébredhetek, hogy bármilyen nehéz is az életünk, miért nem tudunk tenni azért, hogy végre együtt lehessünk … Gyűlölöm azt, hogy csak a csillagok őrzik álmomat és ha kinyitom a szemem, nem Téged láthatlak … Képek villannak fel előttem: tudom, hogy menni kell … ajkamon mindig érzem csókod ízét, szememben még ott a fény, de már a könnyeim is … De várni mindig nem lehet … próbálok erős lenni, de nem is gondolod, milyen nehéz … Csak azt tudom, ölelni akarlak és ebbe beleőrülök …

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése