A fény felé

 A fény felé 

https://www.youtube.com/watch?v=lH3pVCMgTGI

Tudod arra gondoltam,

a fák ösztönösen terjeszkednek a fény felé,

de az ember ösztöne már nem olyan tökéletes,

nem mindig tudja előre,

melyik irányban van a fény,

merrefelé van a legjobb irány,

sokszor nehéz a választás,

dönteni kénytelen az elágazásnál,

és nem mindig jók

az irányjelzők, a tanácsadók,

más után sorolni sem érdemes,

merre menjen,

kitalálni egyedül nehéz,

mikor jár jobban, nem tudhatja,

de egy dolog mindig van

biztosan,

csupán egy kérdés a tudatból,

ami előhívható,

a felelet szinte mindig alkalmazható,

ami segít a nehéz döntésben bizton,

maradok-e önmagamnak, ha erre indulok

mit viszek a vásárra, csupán a bőrömet,

vagy a lelkemet is elveszíthetem,

bármerre is indulhat, bármeddig elmehet,

csak míg önmagát nem veszíti el,

nem a szegénység, és nem a gazdagság a tét,

választani nem a jó és a rossz között,

hanem, hogy meddig marad az ember önmaga,

sokszor nem könnyű az önmegtartó lépés,
de mindig a legjobb lépés,

nagy a tét, ha csak az ösztöne után megy

a legfontosabbat könnyen elveszítheti,

és fájdalmasabb az a halálnál is,

lépni ösztönösen

csak a szeretet útján érdemes,

ő olyan út, amelyik mindig tudja,

meddig mehet,

és meddig maradhat az ember önmaga.

2010. január 20.