Minden héten egy szeretetnap
Tudod, arra
gondoltam,
hogy szükség lenne,
minden héten szükség
lenne
egy napra,
egy szeretetre
emlékeztető,
valódi pihenőnapra,
mondjuk úgy, hogy
vasárnap,
zárójelben
szeretetnap,
vagy inkább
szeretetnap,
zárójelben vasárnap,
hogy miért is kéne
figyelmeztetni
pont a szeretetre?
talán, mert
elfelejtkezett róla az ember,
talán, mert nincsen
rá ideje emlékezni,
valamikor réges-régen
elindult,
talán épp szeretetből
indult
azon a göröngyös,
nehézkes úton,
úgy kellett lennie,
különben miért is lépett
volna rá,
hiszen messziről is
jól látható,
nem könnyű az az út,
de mert annyi ott a
teendő,
útközben rettenetesen
elfáradt,
és aki fáradt,
könnyen elfelejtkezik
a lényegről,
miért is indult,
hogy került bele a
labirintusba,
csak a robot maradt
meg,
eltűnt a szem elől a
szent cél,
ezen a napon,
a szeretetnek a
kiemelt napján
mindenhol táblák
jeleznék,
tudod, olyan giccses,
szíves feliratok
emlékeztetnének,
miért is vagyunk itt,
ebben a könnyen
megtévesztő világban,
nem csak egyszer egy
évben,
hanem minden héten,
majd később,
pár perc minden nap
lenne,
végül úgy
megszoknánk,
természetes lenne
gondolni rá,
s mert megtudnánk jó
vele,
élni se tudnánk többé
nélküle,
lehet, először senki
nem venné komolyan,
talán sokan
tiltakoznának,
de végül is az
emberek megszoknák,
aki odafigyelne,
megsimogatna,
és virágot venne,
szeretlek,
szerettének úgy
köszönne,
mert valahonnan
régről felrémlene,
hogy az egész nem
csak giccses reklám,
valaha őt is a
szeretet vitte a zegzugos pályára,
csak a nehézségek
közt felejtette el,
miért is indult el az
útnak a legelején.
2009.febr.09.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése