Csodavilág!
(Nem álmodom)
Zizzennek a tavaszi
szélben a fák lombjai.
A bokrokon át ragyogó
fény vibrál. A ház előtt az ágyásokban végig íriszek virulnak: lila és napsárga
színekben. Kellemes illatuk leng a levegőben. Szerelem tüze ég a szívekben,
fájó és gyönyörű érzésekkel. Virágzik erdő, mező. Szikrázik a tavaszi nap és a
sok-sok szín csodálatossá, kellemessé színezi, festi a tájat. Merengve,
álmodozva hallgatom a szellő dudorászását és a madarak dalát.
Harmatosak, illatosak
a reggelek, a hajnali sugár az árnyakból
kel ki hirtelen, beragyogva arany fénnyel a napot.
A patak vize még
friss, de csörgedező hangja szívünkig hatol, hozza felénk a meséket, a szerelmes
legendákat.
Csoda ez a világ!
Ezer számra zengik dalukat a madarak, aranylik a napsugár, részegítő a fény. A
fák is dallamokat susognak a Naphoz, fényben fürdik az emberi lélek is.
Az estében a végtelen
horizonton ragyognak az arany csillagok és fénylik a Hold. Szinte nappali
fényben világlik az éjszaka.
A vándorló szellő
sodorja a felhőket, denevérek suhannak az égbolt alatt, sejtelmesen. Világító
fénybogarak szikrái gyúlnak, táncolnak a homályban.
Azután olyan hirtelen
elcsendesedik az éjszaka, teljes némaság ölel át bennünket, vagy csak engem ér
el az álom.
*
Tavaszi nap, fénylő
hold
Az életem fénye Te
vagy
Ringatóznak a virágok
A nap sugara
melengeti a Földet
A hold, s a csillagok
útján ,
Az égbolton özönlik a
fény
Hajnalcsillag
köszöntve a reggelt,
Tovatűnik a horizont
peremén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése