A holnapba sírja át
Testünkben,
lelkünkben fájdalom,
Csendesen oson a tört
szárnyú álom.
Párnáján ringat az
álmatlanság,
A holnapba sírja át
jajszavát.
A lélek bús dallama
zeng az ég felé,
Titkok osonnak a
horizont tengerén.
Életünk felett sápad
az aranyfény,
Sorsunk gyertyáját
lassan kioltja a szél.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése