2018. április 23., hétfő

Ha létezik az örökké ...


Ha létezik az örökké ...

Tudod arra gondoltam, azt mondják,
az ember lakva ismerszik meg,
és talán így igaz,
megismerni a mindennapi szokásait
csak hosszas együttlét közben lehet,
olyat,
mint helyre rakja-e a papucsot,
vagy szanaszét rúgja, ezek fontos dolgok,
de leginkább csak akkor,
ha valami amúgy is hiányzik,
ha kettőnek a gondolkodása hasonló,
azt meg lehet ismerni külön lakva,
elég hozzá beszélgetni sokat,
cserélni a gondolatokat,
a többi csak részletkérdés, ha az megvan,
ha az igazán lényegesben megértik egymást,
akkor könnyebb az alkalmazkodás,
ha a gondolataik sehol sem találkoznak,
idővel minden egyhangúvá, unalmassá válik,
nem könnyű, de talán nem is olyan nehéz
megtalálni a hasonlót a hasonlónak,
hiszen a gondolatok is vonzzák,
vagy taszítják egymást,
de talán van olyan találkozás,
ami nehezebb,
mint szénakazalban tűt megtalálni,
van valami két ember között,
ami megfoghatatlan,
megfogalmazhatatlan,
ami talán a múló életen is túl van,
valami eredendő kapocs,
talán a lélek a közös,
ami valamikor szétszakadt,
s mert a világ olyan nagy,
benne az ember annyi,
akkora az elszakító távolság,
a különböző nyelvek is nehezítenek,
kevés az esély rá,
hogy rátaláljanak egymásra azok,
akik talán öröktől összetartoznak,
ha igaz, hogy létezik az örökké,
talán minden a helyére kerül egyszer,
megszűnik, a szó idejét múlt lesz,
mert az érzés elfelejtődik,
senki sem fog emlékezni arra,
hogy az ember valamikor
akár tömegben is lehetett magányos.

2010 .febr.15.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése