Ha létezik az örökké ...
Tudod arra gondoltam,
azt mondják,
az ember lakva
ismerszik meg,
és talán így igaz,
megismerni a
mindennapi szokásait
csak hosszas
együttlét közben lehet,
olyat,
mint helyre rakja-e a
papucsot,
vagy szanaszét rúgja,
ezek fontos dolgok,
de leginkább csak
akkor,
ha valami amúgy is
hiányzik,
ha kettőnek a
gondolkodása hasonló,
azt meg lehet ismerni
külön lakva,
elég hozzá
beszélgetni sokat,
cserélni a
gondolatokat,
a többi csak
részletkérdés, ha az megvan,
ha az igazán
lényegesben megértik egymást,
akkor könnyebb az
alkalmazkodás,
ha a gondolataik
sehol sem találkoznak,
idővel minden
egyhangúvá, unalmassá válik,
nem könnyű, de talán
nem is olyan nehéz
megtalálni a hasonlót
a hasonlónak,
hiszen a gondolatok
is vonzzák,
vagy taszítják
egymást,
de talán van olyan
találkozás,
ami nehezebb,
mint szénakazalban
tűt megtalálni,
van valami két ember
között,
ami megfoghatatlan,
megfogalmazhatatlan,
ami talán a múló
életen is túl van,
valami eredendő
kapocs,
talán a lélek a
közös,
ami valamikor
szétszakadt,
s mert a világ olyan
nagy,
benne az ember annyi,
akkora az elszakító
távolság,
a különböző nyelvek
is nehezítenek,
kevés az esély rá,
hogy rátaláljanak
egymásra azok,
akik talán öröktől
összetartoznak,
ha igaz, hogy létezik
az örökké,
talán minden a
helyére kerül egyszer,
megszűnik, a szó
idejét múlt lesz,
mert az érzés
elfelejtődik,
senki sem fog
emlékezni arra,
hogy az ember
valamikor
akár tömegben is
lehetett magányos.
2010 .febr.15.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése