2018. április 2., hétfő

Lételemünk a közönség


Lételemünk a közönség 

Tudod, arra gondoltam,
hogy nekünk átlag embereknek,
úgy, mint a valódi színészeknek,
lételemünk a közönség,
nélküle sivár,
kietlen lenne az életünk,
kárba veszne minden szépség,
minden jóság, minden emberség,
minden jó poén,
és minden mélyről jött érzés köddé válna,
ha az ember a monológját
csak a tükörnek mondaná,
de ha van közönség, az se mindegy,
milyen is az a közönség,
tud-e ráhangolódni a darabra,
ki tud-e lépni a hétköznapok keserveiből,
át tudja-e szívvel lélekkel a darabnak,
a neki játszó színésznek adni magát,
tud-e vele érezni, vele azonosulni,
vagy csak félig, csak a teste van jelen,
a szíve, a gondolata máshol van,
szív nélküli közönségnek nehéz játszani,
akik a színpaddal szemben ülnek
sokfélék lehetnek,
mint ahogyan az előadás is lehet sokféle,
de hogy a színész a legjobb lehessen,
ki tudja hozni magából a legtöbbet,
a közönségnek is a legjobbnak kell lennie,
legjobbnak, és nagyon érzékenynek
minden rezdülésre,
nehogy egy léleksimogatást
figyelmen kívül hagyjon,
a közönség,
amelyik rezzenetlen arccal figyel,
elbizonytalanítja a szereplőt,
kiöli belőle a lélekszínészt,
aki a lelkét is odaadná egy mosolyért,
egy jókor kicsorduló könnycseppért,
de ha nem látja a szemekben az értő,
az érző ragyogást,
akkor lélektelen lesz a játéka,
és ez a játék
nem csak a színpadon pár óra,
ez a játék az egész élete,
talán könnyebb annak, aki vándorol,
ma itt, holnap ott,
ma ilyen, holnap olyan a közönség,
őt kevésbé érinti mélyen a csalódás,
igaz, hogy a siker se olyan igazi,
mert nem olyan szoros a kötelék,
de aki mindig csak egynek játszik,
az ki van szolgáltatva az egynek,
a sajátjának,
nehezebb a feladat, de hálásabb,
mert olyannak játszik,
akit időközben megszeret,
és aki őt is megszereti,
de ha egyszer az  – egy- nem mosolyog,
amikor mosolyogni kellene,
és nem könnyezik,
mikor a darab szerint sírni kellene,
akkor a színész, az élet színésze
értelmetlennek érzi a játékot,
akkor tovább fals lesz az előadás,
a bohóc nevetése is fájdalmat könnyezik.

2009. jan. 19.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése