2018. április 10., kedd

A világ gyönyörű ...




A világ gyönyörű ...



Tudod, arra gondoltam,
hogy a világ gyönyörű,
különlegesebbet nála
elképzelni sem lehet,
hogy benne élni
a legkülönlegesebb csoda,
akkora a rend benne,
hogy nem kell attól félni,
egyszercsak meggondolja magát,
és többé nem jön vissza a tavasz,
az almafák nem borulnak virágba,
hogy végleg elköltöznek a madarak,
a világ olyan gazdag,
hogy ami szem szájnak ingere,
minden megterem benne,
ami azon kívül van,
az már nincsen,
még az okos képzelet se tud olyat kitalálni,
ami ne lenne itt megteremthető,
de hiába minden gazdagság,
hiába jön el a várva várt tavasz,
talán, mert hályog van a szemén,
a világ mégis nagyon szegény,
igen, a világ nagyon szerencsétlen,
és az ember a legszerencsétlenebb,
önmagának legkiszolgáltatottabb,
hiába övé a legkülönlegesebb csoda,
ha nincs hozzá látó szeme,
és ha nincs olyan erő,
amelyik a csodát meglátassa vele,
habár milliomos,
de mert nem tud róla,
szegénységben sínylődik,
lehetne király is,
de ő mégis csak koldus marad,
a koldus gúnyája annyira hozzánőtt,
hogy nem tud királyként látni,
érezni, cselekedni, élni,
hosszú volt az út,
míg ebbe a sötétbe eljutott,
számára más nem maradt,
mint a hályog mögé beszivárgó,
apró fényeknek az öröme,
de ez is öröm,
ha az egésznek csak a töredéke is,
ha nem is királyhoz,
ha nem is e gyönyörű világhoz
méltó öröm,
de szürke hétköznapokat színesebbé tevő,
ha már nem tudja átlátni az egészet,
ezek a kicsi részek is szebbé tehetik az életet,
ha a királynál kevesebb is,
de a koldusnál még gazdagabb lehet,
de valahogy,
ezeket az apró fényeket se észleli,
talán az ember is költöző madár volt,
és elfelejtett visszarepülni az otthonába,
azért maradt idegen a világban.

2009. febr. 21.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése