A szeretet napfény ...
Tudod arra gondoltam,
szeretnék a
lehetetlent sokan,
pedig akarattal, szép
szóval, vagy harcosan
embert megváltoztatni
nem lehet ,
esetleg ideig-óráig,
míg szem előtt van,
pedig az ember, mint
egy isten,
mindent saját
igényére formálna,
azt is, aki rábízva
van,
azt is, kivel az
életét köti össze,
mintha szíve szerint
valaki, a gyönyörű
kilátást
a szeme elé
erőltetné,
az ember olyan marad,
amilyennek
gyerekkorában,
az évek hosszú
sorában kitalálták,
amilyenre képlékeny
korában gyúrták,
időközben ez a forma
megkopik,
helyette rakodik rá
más,
de a lényeg, az alap
nem változik,
nem lehet valakit
a már megkötött
formából kimozdítani,
se akarattal, se
szóval,
legfeljebb csak
összetörni,
tehetetlen az,
ki az adott formából
szeretne másmilyent,
ideig-óráig talán
lehet,
de hazudni sokáig nem
lehet,
az ember nem
változik,
legfeljebb, ha a
sötétből a napfényre kikerül,
mert fényben élni
teljesen másmilyen,
és a szeretet fényt
hoz az életbe,
mint téli álmát alvó
fa,
ki a napsütésben
felébred,
és örömében, belülről
indult virágait
a fény felé kitárja,
elkezdi élni csodás
illatával,
gyönyörűséges életét
a fának,
a szeretet olyan
napfény,
amitől az ember nem
megváltozik,
hanem kinyílik,
a sötét éjszakai álom
helyett
ragyogó, napsugaras
világban ébred,
az embert, aki
megkövesedett,
nem változtatja meg
semmi,
de megváltozik,
a sötétségből
kikerülve
a ragyogó, a meleget
adó fényre
2010. febr. 19.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése