Tiszánál
Ülök csendesen. Nézem a folyót, a sűrű fák zöld lombjait. A
Napfény átragyog, fények csillognak a duzzadt habokon. Hullámok játszanak a
lenge szélben, haragos színt vet a víz színére, pedig olyan békés a táj.
Kristályszemekként ragyognak a Nap csillámok. A part mentén végig csónakok
ringanak kikötve, közöttük hallani a furulyázó szél hangját. Tudod, a víz
mellett mindig erősebb a szél - talán pontosan a víz teszi. Hűvösebb is a
levegő. A fák alatt árnyak úsznak. Ez a szépség , a táj szépsége mindig
megbabonáz. A valóság ez: a levelek zöld fénylő tükre, ahogy a vízben az árnyak
ringanak. Szárnyaló madarak víg dala zeng. Rád gondolok - szeretném, ha velem
lennél és Te is együtt látnád velem ezeket a csodákat. Vagy csak nekem csodák
ezek? Felnézek az égboltra: felhőket kerget a szél. Lombok között a sugárszálak
átszúrják a végtelen teret. A sok szomorúfűz rázza füzér ágait, ahogy a víz
felett hajladozik, ringatózik a szélben. A parton már magas, dús a zöld
fűtakaró. Sejtelmesek az árnyak - táncolnak a bokrok, a fák között. Csodálatos
a víz illata
Előttem az
aranyfényekben a szemed mosolyát látom. Keresem a szavakat, szomjazik a
lelkem, hűvösen úszik előttem arcod.
Nagyon fáj a hiányod
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése