Esőcseppek
Kristályfüggönyként
zúdul az égből az eső.
A tópart a felhős
éggel összefolyva a messzeségben, a végtelenbe veszik.
Mint drágakövek
csillámlanak a vízen, az újra kibúvó napsugarak.
Tündérország – szívem
boldogsága.
Olyan, mint egy friss
fénykristály.
A villódzó csoda
felett a tavasz hangja és illatárja lebeg.
Zsibong, ragyog a
milliónyi esőcsepp.
A tó most az én
lelkem tükre.
Mikor az égből a
tiszta sugár fátyolként zuhog,
a csillagok milliói
gyönyörködnek a víztükörben.
A szellő hullámzó
fodrokat vet a tóra.
Hunyorgó fények és
eső – lelkem háborgó tengere.
Sápadó nappal, kigyúló
mécsesek, lassan kelő Hold,
s az esti
csillagfürdő a tó vizében.
Itt ülök most is, és
te csak távolból gondolsz reám.
Szívemben feljajduló
fájdalmas hiány.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése