A legszebb ajándék

a legszebb ajándék

Tudod, az ember észreveszi egy idő után,

hogy a világon teljesen egyedül van,

egyedül van annyi év után,

hogy hiába volt minden,

hiába tett meg mindent azért,

hogy végül ne maradjon egyedül,

a szeretete, a fáradságos munkája,

minden erőfeszítése hiábavaló volt,

visszavonhatatlanul eljött a hideg tél ideje,

mintha tavasz soha nem lett volna,

semmi nincs, ami a szívét felmelegítené,

mintha kihalt volna körülötte az érzés,

mintha az egész világ kihalt volna,

mintha egyedüli maradt volna élő

az egész földtekén,

akkor nagyon elkeseredik,

nagyon fázik legbelül,

olyankor minden sötétbe borul,

a magány mindent beárnyékol,

de ha van ereje innen továbblépni,

akkor rájön az ember,

hogy a világtól nincs mit várnia,

ő sem adott semmit a világnak,

ha tett is valamit, önmagáért tette,

ha szeretett is, önmagáért szeretett,

akkor is, ha a fénye,

szeretetének a fénye mást is melegített,

ha megvilágosodik az emberben,

hogy mindent önmagáért tett,

ezért neki az adósa senki nem lett,

nincs tartozás, visszakövetelni nincs mit,

szeretetéért cserébe nem várhat szeretetet,

ha az ember már teljesen egyedül van,

és tudja, semmit nem várhat a világtól,

ha eljön a meztelen igazság órája,

ha rájön, hogy semmi nem jár neki,

hogy nincs is semmije,

akkor a vaksötétben egy kis fény többet jelent

a rivaldafénynél,

a süket csöndben a dallamfoszlány is szebb

a legszebb zenénél,

mintha a Földön rajta kívül minden kihalt volna,

és hosszú bolyongás, a hosszú semmi után

találkozna egy apró kis szúnyoggal,

mikor már azt hiszi az ember,

hogy a sötétség teljes,

akkor egy pillangó látványa is simogat,

a napnak a sugara a legszebb ajándék,

egy érintés, egy kedves mosoly

a mennyországgal felér,

minden, ami ad egy kis meleget,

ajándék a kihűlni készülő szívnek.

… okt. 25.