Szárnyalunk a fénnyel
Az élet egy törékeny
porcelán
Ijesztő réme a magány
Szimfóniák sora a
sorsunk,
lágy vagy vad
melódiák közt
Üzenetekkel
szárnyalunk
az alkonyi égen a
fénnyel,
a naplemente bíbor
palástján,
az égi csarnok izzó
látványában,
e ragyogó színpompában
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése